(mindenki kezdő) Ez egy hosszú cikk, de érdemes elolvasni.
5 dolog…
Forrás: Ashtanga Yoga Minneapolis
amit az új gyakorlóknak érdemes megtanulnia
Szerző: Ellie Wannemacher
Fordította: Szabó Gergő
Közzétette: Szalai István/Bandha Works
A jógagyakorlás a kezdetekben elég lehangoló is tud lenni. Rengeteg cikket lehet olvasni arról, hogy
- mit is várhat az ember a különféle jógastílusoktól,
- hogy milyen ruhában érdemes gyakorolni,
- hogy mit vigyünk magunkkal stb., de ezúttal egy kicsit arra szeretnék jobban rávilágítani, hogy mit érdemes az új, a Mysore-stílusú astanga világába érkező gyakorlók számára megtanítani.
Azt remélem, úgy tanítok, hogy azon diákjaimhoz, akik eljöttek néhány órámra, az alábbi gondolatok egyszersmind mint „kívülről” érkező dolgok jutnak el, ugyanakkor sikerül azt belülről is megélniük. Tehát ezen írás segít abban, hogy saját gondolataimat rendezzem kissé, valamint abban is, hogy azokat megosszam másokkal is (ideértve a tanárokat, akik szeretnék, hogy tanulóik jó tapasztalatokkal gazdagodjanak és biztonságban legyenek, és azokat is, akik habár nem „újak”, de hasznosak lehetnek számukra az alábbi sorok.)
- A gyakorlás, amelyet az első napon megtanulsz, egy olyan egységes és teljes gyakorlás, amelyhez mindig visszatérhetsz.
Ha számodra az astanga új, akkor a Mysore-teremben az első napon valószínűleg a következőket fogod csinálni: jó pár napüdvözletet, vagy csak „A”-t, vagy „A”-t és „B”-t is, majd néhány ülő, keresztezett lábú levezető pózt, majd 10 perc pihenést a hátadon fekve. Ennyi! Elképzelhető, persze, hogy ettől vagy attól függően a tanár néhány más dolgot még csináltat. De feltehetőleg egy „rövid”, lehet, hogy csak 20-30 perces gyakorlás lesz, sok-sok ismétlődéssel. Ha életed végéig CSAK ENNYIT fogsz tenni, akkor barátom, a jógagyakorlásod teljesen rendben és jó lesz. De azért ennél általában többet tanulunk. A gyakorlásunk horizontja tágul, egyre több pózt tanulunk meg és több időt töltünk a matracon. És ez nagyszerű!
Viszont gyakran az ismeretek bővülésével együtt jár a felejtés, és elfelejtjük, hogy eme első napon, amikor „csak” napüdvözleteket csináltunk, akkor is jógagyakorlást végeztünk. Elkezdjük azt gondolni, hogy ha nem csináljuk végig A-tól Z-ig a pózokat, akkor nem is éri meg semmit csinálni, vagy ha egy olyan korszakát éljük az életünknek, hogy valamiért lehetetlen a pózokat A-tól Z-ig kiviteleznünk, akkor már nem is igazán jógázunk rendesen. Ha egy sérülés, kisgyermeknevelés vagy egy munkahelyi pörgősebb időszak miatt csak A, B és C pózokat tudunk gyakorolni, akkor az, amit csinálunk már nem is igazán astanga. Ezzel a megközelítéssel én, csakúgy, mint nagyon sok (a legtöbb?, az összes?) más Mysore-t tanító kollégám, kifejezetten nem értünk egyet. Nem az összes póz végigcsinálása miatt lesz a gyakorlásunk jóga vagy éppen astanga jóga.
—————-
A figyelmünk befelé irányítása, a koncentráció gyakorlása, a test érzései felé irányuló figyelmünk minősége – ezek mind – sokkal mélyebb szinten járul hozzá ahhoz a kérdéshez, hogy „mi a jóga”. Ha többet tanultál, és mégis úgy alakul, hogy egy nap vagy egy héten vagy akár egy éven vagy egy évtizeden keresztül kevesebbet csinálsz ezekből, nos, ettől még nem kell az önazonosságodat – mint astangi – feladni (már ha ez fontos számodra, de ez egy másik nap témája).
- A tanárod is ember
Van valami szakrális jellege a tanár-diák viszonynak. Tanárként törekszem ezt megbecsülni, diákként pedig mély hálával tölt el. A dolog szépséghibája ugyanakkor ott jelenhet meg, hogy amikor az ember igyekszik jó diák lenni, bízni a tanárban és odaadással gyakorolni, akkor hajlamos elfelejteni, hogy a tanára (igen az övé) is csak egy ember, a maga fenntartásaival, vágyaival és egójával. Persze azoknak, akik csak most kezdték a gyakorlást ez nyilván elképesztően magától értetődő, nemde? Mégis… VEGYÜK TUDOMÁSUL A NYILVÁNVALÓT! Ezt tanuld meg, itt és most, hogy később ne kelljen újból megtanulnod. A tanár nem mindentudó, nem mindenható, nincs mindig igaza. A tanár kiválasztása egy teljesen más téma, de ha már egyszer kiválasztottad a tanárod, akiben megbízol, hogy tanítson, akkor is ebben a kapcsolatban is maradj éber, kérdezz, ha valamit tisztázni szeretnél, és mondd el bátran, ha valami számodra nem az igazi. Én kifejezetten nagyon szeretem, amikor a diákjaim „miért?” kérdéseket tesznek fel. És ha úgy érzem, azt szeretném felelni, hogy mert „ez a módszer”, akkor önvizsgálatot tartok és magamba nézek. És végső soron nem így jár jól mindenki? Te, én, és a többi diák is? - A „figyelj a testedre” egy olyan nehéz és homályos utasítás, melyet nagyon nehéz követni. Helyette inkább ezt próbáld ki:
Ha fáj, ne csináld!
Nyilván ez még mindig egy túlzott leegyszerűsítés, de mégis, első lépésnek nagyszerű. A jógának nem kell fájdalommal járnia. Segít abban, hogy a kényelmetlenségeket toleráljuk, ez igaz. Az viszont egy félreértés, hogy attól, hogy fájdalmas pozíciókon vergődjük magunkat keresztül, a végén jobb jógikká válunk. Nos, nem igazán… Ugyanis ez esetben a végén lesérült jógikká válunk. A Jóga-szútrák azt mondják, heyam dukham anagatam, vagyis a jövőbeni szenvedéseket el kell kerülni. Persze nyilván Patanjali elsősorban nem a hátrahajlításokra gondolt, mégis érdemes ezen leckét elsajátítani. A jóga gyakorlása abban segíthet, hogy jobban megfigyeljük mindazt a fájdalmat, szenvedést vagy zűrzavart (és itt a fizikai testről és az elméről egyaránt beszélünk, hiszen mindkét fájdalom valós), melyet átélünk, és hogy ezekre megfelelően reagálhassunk. Kijönni egy olyan pózból, ami fájdalmat okoz, egy nagyon is normális reakció. És ha nem vagy biztos abban, hogy mi az a fájdalom vagy kényelmetlenség, akkor ennek megítélése is egy idő után kialakul. Gyere ki egy időre a pózból! Ha a tanárod megéri a pénzét, akkor képes arra, hogy megmutassa számodra a megfelelő modifikációt vagy variációt. - Ne tanulj akárkiktől az interneten jógát!
Régebben létezett az astanga EZ-Board nevű felület. Most már lehet választani: reddit online beszélgetések, Astanga Home Practitioners Facebook-csoport és a többi, és a többi. Viszont mindaddig, amíg vannak véleményt formáló emberek, addig rossz tanácsok is lesznek. Nem akarom lefitymálni az internet adta lehetőségeket – hiszen csodás eszköz lehet –, vagy azt mondani, hogy a jó tanárok nem adnak tanácsokat az interneten… Hiszen sok jó tanár ad. De a hangzavarban nehéz megtalálni a megfelelő hangokat, különösen, ha az ember olyat kérdez, amelyre tényleg nem tudja a választ. Ha például csak úgy bedobjuk egy ilyen csoportban azt a kérdést, hogy „Hogyan változtassak a gyakorlásomon a terhességem alatt?”, az ember mindenfélét hallhat egészen onnan, hogy „Egyáltalán ne gyakorolj, mert elvetélsz”, egészen odáig, hogy „Egész terhességem alatt a harmadik sorozatot csináltam és a gyerekem most a Harvardra jár.” Hacsak nem olyan kérdésekre keressük a választ, mint például, hogy „Milyen új jógamatracot vegyek?”, vagy hogy „Milyen ruhában csináljam a supta kurmasanát, hogy az ne csússzon fel?” (mert ezekre bátran rá lehet keresni a neten is és a többiektől tájékozódni), nos akkor egy jógával kapcsolatos kérdés általában azért jóval összetettebb, mint hogy azt egy Facebook-kommentben ki lehetne fejteni, és az ember jobban teszi, ha keres egy tanárt – akinek alkalmasságáról korábban már meggyőződött – és őt kérdezi meg közvetlenül. És ha már VAN olyan tanárod, akikben megbízol, de egy nem tetsző választ kaptál tőle, akkor előbb beszélgess vele, mint hogy a Facebookon keress egy olyan választ, ami jobban tetszik. Az eredmény: alaposabb tanulás, kevesebb zavar. - A folytonosságot keresd, ne a tökéletességet!
Egy nagyon általános történet: egy diák beleszeret az astangába. „Ez az én jógatípusom” – mondja nagy lelkesen. „Mindennap gyakorolni fogok.” A gyakorlás „mézeshetei” nagyszerűek, és a gyakorlók ekkor abba őszintén és teljes átéléssel vetik bele magukat. Mindig nagyon nagy örömmel tölt el eme szakasznak a megfigyelése, ugyanakkor amikor látok valakit ezen „mézeshetek” kellős közepén és azokba teljesen elmerültek, igyekszem mindig felhívni arra is a figyelmet, hogy ez egy élethosszig tartó gyakorlás.
Az teljesen rendben van, hogy az ember élvezi a gyakorlást és izgalommal éli meg egy-egy új póz elsajátítását, a légzés által a test újabb és újabb útjainak meglelését és az elmének egy új, másfajta nyugalmának megélését. De ha ez rendszeressé válik (amit remélek, hogy így lesz!), akkor azért nem fog minden egyes gyakorlás után ilyen eksztatikus állapotba kerülni. Még az is lehet, hogy beleun. Olykor a test lehet, hogy túl merevnek érzi magát. Az elme lehet, hogy felgyorsul és nyughatatlanná válik. Ez a módszer nem egy egyenletes fejlődés a merevtől a rugalmasig, a zaklatottságtól a nyugalomig, a gyengeségtől az erősségig. A mélységek éppúgy az út megkerülhetetlen részei, mint a magasságok. Tehát ha ez a gyakorlástípus a neked való, akkor tudd, hogy HA ezt most, holnap vagy akár hat hónap múlva tudod oly módon a szolgálatodba állítani, hogy még abban az esetben is lelki nyugalmat teremtsen benned, ha olyan kisebb kellemetlenségeken is esel át, mint például hogy fáradtnak érzed magad vagy a nyakad merev, akkor ezen gyakorlás az élet nagy megpróbáltatásain keresztül is a felszínen fog tartani.
De hogyan teremt az ember lelki nyugalmat? Úgy, hogy hoz egy döntést (és ez EGY DÖNTÉS, nem pedig egy cél), hogy rendszeresen (tűzzünk ki egy számot) fog gyakorolni, bármi is lesz. Gyakorolj, mikor fáradt vagy, és tapasztald meg, milyen érzés; ha kell, hagyj ki pózokat. Gyakorolj, amikor le vagy sérülve, és változtass azon, ami fájdalmat okoz, úgy, hogy ne okozzon fájdalmat. Gyakorolj, amikor szomorú vagy, és ha egy ászana jólesik, engedd meg magadnak, hogy tovább maradj benne, egyszerűen azért, mert jólesik és megérdemled. Ha mindennap a tökéletességre törekszel, úgy elmulasztod annak a lehetőségét, hogy valóban feltöltődj. Visszanézni egy folyamatos és rendszeres gyakorlásra, elmondható, hogy az komolyan sokkal, de sokkal klasszabb, mint visszanézni egy-két olyan „elszórt” gyakorlásra, ahol mindig királyul ment a kézenállás. Tíz évvel ezelőtt meghalt az édesanyám. A jógagyakorlás volt az egyetlen támaszom abban az időben. Nagyon nehezemre esett a gyászomról beszélni, még olyan embereknek is, akik közel álltak hozzám. Viszont mivel már évekkel azelőtt megalapoztam a mindennapos gyakorlás rendszerességét, így ekkor sem volt kérdés, hogy folytatom. Rendkívül gyógyító hatása volt annak, hogy minden nap megteremtettem azt az egy-két órát, amikor semmi mást nem tettem, mint hogy mozgok és lélegzek. Fogalmam sincs, hogy milyen pózokra fókuszáltam akkoriban, vagy hogy milyen jól csináltam őket, vagy hogy esetleg kihagytam-e közülük egyet vagy kettőt, vagy hogy kimaradt-e egy-egy nap. A folyamatosság viszont jelen volt, és ez egy korábbi elhatározásomon alapult, miszerint a rendszeres gyakorlás számomra fontosabb, mint a tökéletes gyakorlás.
Ha ezen gondolat esetleg egybecseng korábbi tapasztalatokkal, akkor már kezded megérteni ezen sorokat. Élvezd a gyakorlásod! Bízz magadban! Ápold a tanáraiddal való kapcsolatot! És tudd, hogy ha ezt a gyakorlást hosszú távon szeretnéd, akkor a döntés egyedül a Te kezedben van.
Forrás: Ashtanga Yoga Minneapolis
Szerző: Ellie Wannemacher
Fordította: Szabó Gergő
Közzétette: Szalai István/Bandha Works