Grafika: Alexandra Gilbert
Sundernath írása (Shandor Remete)
Shadanga jóga (az eredeti forrás, a névre kattintva elérhető)
Guru Goraknath a Goraksha-Shatakam című művében nem használja a hatha jóga vagy a rádzsa jóga kifejezéseket, sem Patandzsali astānga jóga megnevezését. Az általa használt név a shadanga jóga, ami egy hat (vég)tagból álló jógára utal, nevezetesen az
(1.) ászanára,
(2.) a pránájámára,
(3.) a pratyaharára,
(4.) a dharánára,
(5.) a dhjánára
(6.) és a szamádhira
(ez arra utal, hogy a Yama és a Niyama már valószínűleg megvalósult).
A továbbiakban felsorolja az ehhez tartozó kiegészítő technikákat, beleértve
a mudrát,
a bandhát,
a kundalíni-udbodhát
és a satcsakrákat is,
amelyek hangsúlyosan szerepelnek a későbbi klasszikus szövegekben, mint a hatha jóga pradipika és a Shiva Samhitha.
Pratyahara gyakorlásához előírja a Viparita karani mudrát, és mindösszesen csak két ászanát ajánl,
a sziddhászanát
és a padmasanát.
A hat lépés, az előírt technikákkal együtt, az elme feletti abszolút ellenőrzéshez vezet, ami elhozza a végső megszabadulást. Ezt a szöveg utolsó részében tisztázza (92-101. slokas). Itt Goraknath elismeri a Yogavidya (a jóga tudománya) és a Brahmavidya (az Örökkévaló tudománya) oszthatatlanságát. Az Upanisadoknak megfelelően a köztük lévő kapcsolatot azzal magyarázza, hogy míg a Brahmavidya a cél, addig a Yogavidya csupán ehhez az eszköz.
A Shatakam szövege világosan felvázolja ennek a folyamatnak a lépéseit:
- Mentális kitartás
- A fizikai szervezet teljes ellenőrzése
- A mentális tevékenység áramlásának megfordítása
A cél nem a Kaivalya (a szellem elszigetelése az anyagtól, ami kettősséget sugall), hanem az elme feloldása, az objektív világból való kivonulás, és a felsőbb én felé fordulás révén. Ahogy az elme elveszíti magát a felsőbb énben, a jógi a nem-kettősség állapotát tapasztalja meg a spirituális emelkedettség csúcsán. Guru Goraknath Shatakamja tehát megerősíti az „Egység” upanishadikus eszményét.
A Nath Sampradaya Shadanga jógájának rövid vázlata elegendő ahhoz, hogy bemutassa, a jóga legtöbb kortárs formája mennyire eltért a spirituális felemelkedés e hagyományos útjától. A Shatakam kimondja, hogy 2 ülés, 5 testi mudra és 3 bandha elegendő a lelki erők kibontakoztatásához az egyén testében.
A meghatározott ászanák, ha megfelelően és folyamatosan gyakorolják, nemcsak a fiziológiai egyensúlyt teremtik meg a testben, hanem biztosítják a lelki egyensúlyt is. Ebből az alapból a pránájáma különböző módozatai során alkalmazott mentális technikák képesek elérni a pránikus erők irányítását, ami viszont lehetővé teszi az elme tevékenységeinek feloldását.
Ezen a ponton helyénvaló az ászanák két nagy felosztását megkülönböztetni a hatha jógán belül – a fizikai és a meditatív vonalat. E két vonal fő jellemzőinek és döntő különbségeiknek a megértése minden zűrzavart eloszlat, amely abból adódott, hogy manapság minden tevékenységet a „jóga” fogalomköre alá vonnak. A Shatakam szerkezetéből és tartalmából láthatjuk, hogy Goraknath feltételezte, hogy olvasói már találkoztak a jóga tanításával.
A fizikai pózok mindazok, amelyek eléréséhez speciális mozgások szükségesek. Az ehhez szükséges erőfeszítés (mint például az mint a Sirsa-, Sarvanga-, Hala- és Bhujangaászana) nem meditáció.
A fizikai ászanák (testhelyzetek) alapvető célja a fizikai egészség és a dharana (a koncentrált figyelem) biztosítása. Az ezen előnyök eléréséhez szükséges izomterhelés fokozza a tüdő és a szív aktivitását, valamint a szén-dioxid termelődését, és ez a folyamat bebörtönzi a tudatot a test fizikai vázába.
Bár a meditatív testhelyzetek ülő testhelyzetek, nem minden ülő testhelyzet meditatív. A meditatív ászanák órákig tarthatók, mivel a gerinc függőleges helyzete nyomásmentesen tartja a hasi zsigereket, és könnyedséget kölcsönöz az egész testnek. Ez megszabadítja az elmét a test terheitől, és lehetővé teszi a pránájáma, dhárana, dhjána és szamádhi gyakorlatainak összehangolását. Csökkentik a tüdő és a szív aktivitását, és minimálisra csökkentik a szén-dioxid-termelést. Ez az állapot az alapja a Kundalini Shakti, a kozmikus erő felébresztésének.
Amint látható, mindkét irány fontos szerepet tölt be a gyakorló utazása során. Több mint húsz évvel ezelőtt a shadow yoga mutatta be először a Prelude formákat, majd később a Nrtta Sadhanát, a fizikai test javítása érdekében. A közelmúltban az Asana-angahara 1 és 2-t a fiziológiás szervezet egészségének javítására vezették be. Jelenleg a harmadik szakaszban járunk, a shadanga jóga 1. és 2. bevezetésénél. Ezek a test megtisztításának és a nádi rendszer érzékelésének előkészítő szakaszai, a pránájáma, dhárana, dhjána és szamádhi gyakorlataihoz. A shadanga yoga 1. és 2. 32 különböző intenzitású ászanából áll, majd 2 ülésre, 5 mudrára és 3 bandhára csökken.
A Natha Sampradaya és a hatha jóga követői által kifejlesztett meditatív testhelyzetek látszólagos egyszerűsége és páratlan könnyedsége megtévesztő lehet.
Ahogy a Teju-Bindi-Upanishad mondja:
„Egy testtartás csak akkor válik ászanává, ha lehetővé válik benne a Brahmanon (az Örökkévalón) való szünet nélküli meditáció. Máskülönben a szenvedés egy fizikai formája.”
Árnyékjóga © Sundernath (Shandor Remete)