Kényes kérdés a jelenlegi, amúgy is ellentétes véleményeket és feszültségeket szülő pandémiás helyzetben, hogy online jógázunk-e egyáltalán, vagy mindenképpen szükséges az oktató személyes jelenléte a gyakorláshoz.
Igen, nyilván nem annyira közvetlen kamerán keresztül követni a mozdulatokat. De mit tehetünk, ha nem lehet másképp? A semminél így is több, szokták mondani. Legalább mozogsz, törődsz magaddal.
A jógaoktatók is nehéz helyzetben vannak, hiszen gyorstalpaló módszerrel fel kell zárkózzanak a gyorsan fejlődő információs technikához. Máshogy kell átadni, együttérezni, segíteni és kapcsolódni. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon az megy át, amit szeretnénk? Hiszen még egymás mellett is nehéz…
Évek óta folyik a vita, hogy mi a jóga és mi nem, meg hogy ki a jobb és hitelesebb.
A saját véleményem szerint a jóga tanításai olyan mélyek, hogy kevés, minimum 30–40 éve gyakorló jóginak van kellő tapasztalata, hogy ezekben a kérdésekben állást foglaljon.
A jó hír viszont, ha jógázol – és akkor is, ha nem -, kapcsolatokat alakítasz ki, azokban élsz… Most lehet, éppen online. És minden kapcsolódásod másokkal vagy önmagaddal: JÓGA.
Na, és persze, ha van saját gyakorlásod, nagy segítség. Amikor csatlakozunk reggelente egymáshoz, akár személyesen, akár bekapcsolva a Zoom-kamerát, érezve, hogy a nagy, kozmikus térben ugyanúgy küzd a társam, társaim, akkor nem vagyok egyedül, része vagyok a nagy egésznek. Tartozom ehhez a pici astangás közösséghez. Nagyon jó érzés!
Puszi, Erika