JÓGA
„Az EMBER megromlott létállapotát érzékelve, lázasan keresi a szenvedésből kivezető utat, miközben elméje újabbnál újabb téveszméket, hamis vallásokat gyárt, hogy magyarázatot és megoldást találjon problémáira. A mindent megmagyarázó, majd saját „megdönthetetlen érveit” is ragyogó logikával cáfolni tudó elme azonban ezen az úton bukásra ítéltetett. Ez az út nem a racionális eme útja. Ahelyett, hogy megoldást találna, egyre jobban belegabalyodik önnön téveszméinek hálójába.”
Az ászanák fontos feladata, hogy a testet – annak minden részét beleértve – egészségessé tegyék, és egészségesen tartsák, hiszen egy beteg test alkalmatlan a magasabb fokú jóga gyakorlatok végzésére (pl. fejenállni, vagy 3 órán át mozdulatlanul ülni a meditációban). De ez mögött van egy másik cél is. Az egyes ászanák végrehajtásával a jógi teremt, fenntart, majd megsemmisít. Megteremti azt, amit az adott ászana neve jelent, „azzá válik”, amit a testtartás jelent, mégpedig a test, a légzés és a tudat összehangolásával, és azok teljes harmóniájában. A testhelyzet felvétele (teremtés) után a jógi mozdulatlanul megmarad az adott testtartásban (fenntartás), végül pedig leépíti azt megsemmisítés). A gyakorlatok végzésekor alapvetően fontos a tudat megadott helyre való fókuszálása (koncentráció), a gyakorlat kivitelezésének üteme, a gyakorlathoz tartozó légzésmód , valamint a testhelyzetekben, mint statikus állapotokban való mozdulatlan megmaradás, a kitartás. A tudat fókuszálódhat a test egy pontjára, egy csakrára (energia központ),vagy az egész testre (teljes testérzet ). Ezek a tudat-fókuszálások önmagukban is különleges pszichikai élményeket hoznak létre, melyek fontos részei a tudat kitágításának , a test – tudat – egyensúly megteremtésének, egyben előkészítik az elmét a koncentrációs gyakorlatokra. A helyesen végzett ászanák hatékonyan oldják fel az érzelmi blokkokat is, sőt esetenként a gyakorlók katarzist élnek át. A gyakorlatok végzése, és az ászanák végső fázisában való megmaradás, erőltetésmentes legyen. Hatásukat ugyanis éppen annak arányában fejtik ki, hogy mennyi ideig tudunk egy adott testhelyzetben megmaradni.
A meditációról, amely végsősoron a jóga célja:
Van egy tibeti tanítás, érdemes megfogadni. Amikor már rendszeressé váltak a gyakorlásaink, előfordulhat, hogy mindennapi tevékenységünk közben egyszer csak, váratlanul óriási boldogság érzés, vagy boldogsághullám lep meg bennünket. Ekkor ezt az érzést „végtelen nagyra fel kell nagyítani”.
Azaz el kell árasztani vele az egész testet a legeldugottabb sejtjéig, és fenntartani ameddig csak lehet. Fürdeni, lubickolni kell benne. Felmérhetetlen terápiás haszna van ennek. Ha ezt meditáció közben tesszük, akkor ezzel megszakítjuk magát a meditációt. Itt már ki – ki maga döntse el, hogy melyiket választja. Visszatérve a fiziológiai síkra, a meditáció során olyan mély ellazultság állapotába jutunk, amelyet egyébként csak az alvás során tud az ember elérni. Éppen ennek köszönhető a meditáció egészségjavító, gyógyító hatása. Holisztikus terápiának is hívják, mivel a teljes embert gyógyítja testileg lelkileg egyaránt. A meditáció élettani hatásai közül a következőket emelném ki:
- Csökkenti az oxigénszükségletet, ami hatékonyabb légcserét igazol
- Csökkenti a vérnyomást
- Csökkenti a szimpatikus idegrendszer aktivitását, ez pedig alacsonyabb adrenalin és noradrenalin szintet eredményez.
- Növeli a bőr elektromos ellenállását.
- Csökkenti a tejsavtermelést.
- 8 – 9 Hz-es Alfa agyhullámokat gerjeszt, ami stresszmentes állapotra utal, illetve megnő a Théta hullámok gyakorisága, ami az álomlátás, az intuíció frekvenciája.
- Lelassítja a pulzust.
- Csökkenti a széndioxid termelést.Ezek műszeres méréssel igazolt tények. Ezeken túl a meditációnak olyan jellegzetességei és előnyei is vannak, amelyeket műszerekkel ma még nem tudunk mérni. Ilyen az intuíció, vagy a távolba látás képessége.
Vígh Béla
A képen Krishnamacharya meditál ülő karanában.