(4:10, nem, nem ment el az eszem…)
Csak most szabadságra megyek az elmémtől: csak egy pillanatra, 1 percre, 1 órára, 1 napra…. örökre. Leveszem a figyelmemet múltról és jövőről. A jelen pillanatra helyezem. Az elmém működése leáll, nem elemez és asszociál, nem gondolkodik, nem irányítja a figyelmemet, azt most visszaveszem.
Figyelmem az üres téren és a csenden pihen. Nincsenek szavak és belső hangok. Csak ÉN vagyok, az, aki figyel, az, aki a gondolatok megjelenése nélkül érzékel, az, aki érzi a teret, a térben való jelenlétet, önnön jelenlétem. A formanélküliségben pihenek. Biztonságban és a végtelen szabadságban időzöm, a jelenben, a fényben.
Képes vagyok összegyűjteni, leszakítani, visszaszerezni és a jelen pillanatra irányítani a múlton vagy a jövőn, a problémákon, a félelmeken és az aggodalmakon ragadt, letapadt figyelmemet. Képes vagyok bármiről levenni, bármire ráhelyezni és bármin rajta tartani a figyelmemet, akaratomtól függően. Legyen az akár forma, akár a tér üressége és csendje. Figyelmem a tudatosságom, tudatosságom a figyelmem, és én uralom. Tudatos JELEN-létem mindenki hasznára van, mert képes vagyok figyelmet és tudatosságot vinni kapcsolataimba, képes vagyok gyógyító figyelmet áramoltatni az engem körülvevő, öntudatlanságuktól szenvedő emberek életébe.
Szeretettel, Tündi