A vinyásza krama Sri. T. Krishnamacharya hagyatéka,
ő hozta vissza ezt a jógatípust a köztudatba a 20. sz elején. Az 1900-as években megírt művében, a Jóga Makarandában (A jóga nektárja) a vinyásza krama rendszert mutatja be. A vinyasza krama variabilis sorozatai közül csupán néhányat ismertet benne, de az elnevezés nem csak ezekre a konkrét sorozatokra vonatkozik, tehát a Jóga Makaranda csak ízelítő a teljes rendszerből.
Krishnamacharya nem tanított különálló ászanákat vinyásza és légzés tudatosítás nélkül. A lassú, egyenletes légzés fenntartását, és az ászanák széles skáláját tanította megfelelő sorrendben, a gyakorló szükségleteinek megfelelően, vinyászákkal összefűzve.
a vinyásza krama jóga a zenetanuláshoz hasonlítható. Először az ember skálázni tanul, azaz számtalanszor ismétli az egyes ászanákat, hogy azok rögzüljenek. Utána megtanulja az alapműveket játszani kottából (vezetett astanga), majd anélkül (mysore gyakorlás). Végül eljut oda, hogy önálló műveket is tud szerezni, vagy pedig improvizálni is tud. Tehát sok-sok év alatt eljuthatunk arra a szintre, ahol mi állítunk össze sorozatokat, akár személyre szabottan, akár improvizatív módon, tetszés szerint keverve a terápiás, erőfejlesztő és odaadást fejlesztő aspektusokat.
A vinyásza krama jellemzői
A jógászanák megvalósításával kapcsolatos feltételek Patandzsali Jóga szútrái alapján a következők:
- Stabilitás (szthíra): ahhoz, hogy egy testhelyzetet jógászanának nevezhessünk, gyakorlóját képessé kell tennie arra, hogy stabil maradjon, legyen szó akár egyszerű állóhelyzetről (tádászana) akár fejállásról (sírsászana).
- Kényelem (szukha): az elmét a légzésre összpontosítjuk, ezzel biztosítjuk, hogy rendkívül örömteli és ellazult állapotban maradjunk a gyakorlás során.
- Egyenletes és lassú légzés (prajatna szithila): ezt a módszert Patandzsali a gyakorlás megkönnyítése érdekében javasolja. A prajatna (törekvés, erőfeszítés) itt a dzsívána prajatnára vonatkozik (élni akarásra), amely itt nem más, mint maga a lélegzés. Ez a feltétel megszabja, hogy a gyakorlás alatt a légzésnek egyenletesnek és lassúnak kell maradnia. Ezért, amikor helyesen jógázunk, nem szabad erősen zilálnunk. Az aerob sportokkal ellentétben (amelyeknek szintén megvan a maga haszna) sem a légzés sebessége, sem a pulzusszám nem emelkedhet. A normál légzés sebessége 15-20 légzés percenként. Mivel a mozdulatok lassúak a vinyásza jógában, ezért a légzés sebességét is csökkenteni kell. Ideális esetben egy perc alatt legfeljebb ötször, hatszor lélegzünk.
Pulzusszám a vinyásza jógában
Ha a gyakorló úgy érzi, hogy túlterhelte magát, és nehéz lélegeznie, akkor pár perc pihenőt kell tartania, amíg helyreáll a légzése. A vinyásza rendszerben gyakorlók gyakran azt veszik észre, hogy az idő múlásával egyre lassul a légzésük a mindennapokban is, ezáltal az elméjük is nyugodtabb és derűsebb lesz. Vannak jógik, akik akár egy teljes óráig tartó gyakorlás alatt végig percenként négy légzést tudnak tartani. Számukra még a legnehezebb pózok is mélyen relaxálóak.
Az elme fókuszálása a légzésre
A szanszkrit ana szó légzést jelent (akárcsak a jól ismert svásza szó), a szamápatti pedig a teljes elmebeli koncentráció. Az elménket a légzésre kell fókuszálnunk a vinyásza gyakorlás alatt. Ha az elménk elkalandozna, gyengéden vissza kell vezetni a légzéshez. Szerencsére az emberek többsége könnyűnek találja a légzésre való figyelést, ezáltal élvezi a gyakorlást.
Krishnamacharya mindig a vinyásza krama elveit alkalmazta az ászanatanítás során, soha nem tanított különálló ászanákat vinyásza és légzés nélkül. Ez a kulcsa a vinyásza krama tanításának: a lassú, egyenletes légzés fennartása, és az ászanák széles skálájának ismerete. A jóga terápiás hatására nagy hangsúlyt fektetnek a vinyasza krama sorozatok oktatásakor.